Látszólag jelentéktelen, hátsó oldalas hír volt kedden Vona Gábor és Orbán Viktor találkozója a kormány készülő alkotmánymódosításának témakörében. Valóban ennél jóval többről van szó: az alkudozás eredménye a Fidesz és a Jobbik közeljövőben alkalmazott politikai stratégiáját is alapjaiban határozza majd meg.

A tét nem kicsi: nagy vonalakban arról van szó, hogy a kommunikációs térben éveken keresztül kizárólag kezdeményező szerepben megjelenő kormánypártok tartós defenzívába kényszerülnek-e, és ha igen, akkor - akár csak időlegesen is, de - át tudja-e venni tőlük a kezdeményezést a Jobbik. Nézzük részleteiben.

A Fidesz az idei évet kommunikációs fronton egyértelműen a migrációs kérdés további fokozására szánta. Ezt célozta a februárban meghirdetett népszavazási kampány, amely némiképp meglepő módon épp az amúgy hagyományosan politikai uborkaszezonnak számító nyári hónapokban pörgött a csúcsára. Ez is mutatja, hogy a Fidesz semmit sem bízott a véletlenre: mindenképpen érvényes népszavazást akartak, és ezt sokáig a kommunikációs térben sem leplezték. A fordulat a kampány utolsó hetében érkezett el, amikor is - vélhetően a belső felmérések kedvezőtlen eredményei hatására - a kormánypárt 2016-ban először módosítani kényszerült üzenetét a választói felé. A kommunikációban hirtelen elsikkadt az érvényesség szerepe, és a Fidesz (Orbán Viktor vezetésével, ami szintén fontos adalék) arról kezdett beszélni, hogy önmagában a nemek többsége, és ennek a többségnek a mértéke is jelentős felhatalmazást adhat számukra Brüsszellel szemben. A választó azonban nem hülye: észreveszi, ha két héten belül két különböző üzenetet juttatnak el a részére.

Az érvénytelen népszavazás újfent kommunikációs trükközésre kényszerítette a Fideszt. Bár nyilvánvalóan megpróbálták elsöprő győzelemként beállítani a küszöb alatti eredményt, valójában alig tudták leplezni csalódásukat. Hogy a kényes kérdések élét elvegyék, villámgyorsan nekiláttak az alkotmányozásnak, ami viszont már vékony jégnek számított: a Jobbik ugyanis a népszavazást megelőzően pontosan ugyanezzel az eszközzel szeretett volna élni, csakhogy akkor nem kapott támogatást a kormánypártoktól. Ezen a ponton a Fidesz ismét kénytelen volt magyarázkodásba kezdeni a kommunikációs fronton, és már csak az volt a kérdés, mihez kezd a számára váratlanul kedvezőre fordult politikai helyzettel a 2016-ban eddig a pontig szinte folyamatosan szenvedő Jobbik.

A Jobbik számára a lehető legrosszabbul alakult az idei év. A párt elől a Fidesz folyamatosan elszívta a levegőt a migrációs kérdésben elfoglalt álláspontjával, miközben a radikálisok láthatóan nem találták a saját témáikat és hangjukat. A népszavazás előtt bedobott alkotmánymódosítási javaslat ügyes, de hasztalan próbálkozásnak bizonyult, és már ezen a ponton látszott: a párt közeljövőbeli helyzete azon áll vagy bukik, hogy érvényes lesz-e a kvótareferendum.

1) Vona Gábor a kormányfő szintjére emelkedett a kommunikációs térben. Mivel a Fidesznek nincs meg az alkotmány módosításához szükséges kétharmados többsége a parlamentben, Orbán Viktornak kénytelen-kelletlen egyeztetésekbe kellett kezdenie a többi parlamenti párttal. Azzal, hogy a baloldal a népszavazási kampányban elfoglalt álláspontjával gyakorlatilag kiírta magát ebből a folyamatból, Vona maradt az egyetlen legény a gáton - végre esélyt kapott, hogy szemtől szembe mérkőzzön meg a kormányfővel. Ennek egyrészt megvan az az üzenete a választók felé, hogy ő az ellenzék igazi vezetője, másrészt esélyt kapott arra is, hogy megkísérelje valamilyen alkuval befolyásolni a Fidesz politikai végtermékét. Ilyen lehetősége az elmúlt hat évben lényegében egyetlen ellenzéki politikusnak sem akadt.

2) A Jobbik meg tudja magát különböztetni a Fidesztől. A Jobbikot a migrációs válság kirobbanása óta - javarészt joggal - folyamatosan az a vád éri, hogy nem képes magát megkülönböztetni a kormánypártoktól. Az alkotmánymódosítás kapcsán bedobott feltétel, vagyis a letelepedési kötvények kivezetése erre most remek eszköz: a Jobbik egyszerre demonstrálhatja azt, hogy keményebb az álláspontja, mint a Fideszé, és azt, hogy amennyiben politikai lehetősége adódik rá, engedményre tudja kényszeríteni Orbán Viktort.

3) Bármi lesz a döntés, a Jobbik győztesként jöhet ki a kommunikációs harcból. Ha a Fidesz úgy dönt, eleget tesz Vona Gábor kérésének, akkor a Jobbik joggal könyvelheti el komoly politikai sikerként az akciót. Egy ilyen forgatókönyv esetén a Jobbik lenne az első ellenzéki párt, amely engedményt csikart ki a NER-ből, ráadásul radikális választóinak is jó eséllyel imponálna, hogy a letelepedési kötvények végül a párt erélyes fellépésének következtében szűntek meg. A Jobbik potens kihívóként tűnhetne fel a Fideszből kiábrándult jobboldali választók szemében, ez pedig a legtöbb, amit ebből a szorult helyzetből kihozhatott a párt.

Ha a Fidesz úgy dönt, nem enged Vona feltételeinek, a Jobbik számára akkor is marad tér a magyarázkodásra. Egyrészt valóban nehéz lenne hitelt érdemlően bebizonyítani, hogy a bevándorlók elleni engesztelhetetlen harc közepette mi szükség van a pénzért osztogatott letelepedési engedélyekre, másrészt a Jobbik kezében ott maradna a radikális kártya: egy igen fontos részkérdésben bizonyítottan keményebb lenne az álláspontjuk a kormánypártokénál. Ez (legalábbis részben) kiengedné a pártot abból a karanténból, amibe a migrációs válság kormánypárti kommunikációja zárta őket.

Érdemes lesz figyelni egyrészt a döntésre, másrészt arra, hogyan kommunikálja majd mindezt a Fidesz. A kormánypárt eddig hasonló helyzetekben gyakran monitorozta a közvéleményt, mielőtt döntést hozott, így a következő napokban is számíthatunk néhány látszólag egymásnak ellentmondó üzenetről kormánypárti politikusok részéről. Egy biztos: felmérések szerint a Fidesz választói is nagy arányban elutasítják a letelepedési kötvényeket, így a papírforma azt ígéri, Orbánék elengedik ennek az érdekes és furcsa konstrukciónak a kezét. De: nem mindegy, hogyan kommunikálják mindezt a választóik felé. Minden valószínűség szerint azt a stratégiát választják majd, ami azt bizonygatja, hogy a törvény a Jobbik kérésétől függetlenül is az enyészeté lett volna, azonban a lényeg más. A fő üzenet, hogy mindez ismét csak reakció lenne egy olyan kommunikációs szituációra, amit nem ural megfellebbezhetetlenül a kormánypárt, ilyenből pedig az utóbbi években gyakorlatilag alig akadt a közbeszédben.

Kérdés, a Jobbiknak sikerül-e tartósan defenzívába kényszeríteni a Fideszt. Az esélyük mindenesetre most megnyílt erre.